Roland Garros: visszatekintõ riportösszeállítás

Nagy csalódottság lett úrrá tegnap a Roland Garroson: a háromszoros bajnok Szeles Mónika vereséget szenvedett az orosz Nadia Petrova ellen – pályafutása során elõször esett ki egy Grand Slam torna elsõ fordulójában. A meccs után Móni elmondta, jobban tette volna, ha visszalép.

„Ha fáj valamim, általában nem játszom. De egy pozitív beállítottságú ember vagyok. És arra törekszem, hogy ne kelljen feladnom. Nagyon nehéz idõszak volt a számomra távol maradni a pályától az elmúlt idõszakban. A szerváimban is csalódtam. Ellenben egy olyan játékos vagyok, akinek játszania kell és közben jön meg az önbizalma.” – nyilatkozta a 29 éves játékos.

Szeles Mónika 1990 és 1992 között gyõzedelmeskedett ezen a bajnokságon, és minden valószínûség szerint ez a legszomorúbb veresége. Hibát hibára halmozott a vajsadági lány: 48 ki nem kényszerített hibát gyûjtött össze megfûszerezve 12 kettõs hibával. Petrova hat alkalommal vette el az adogatását.

Móni eddigi részvételeit tekintve, még soha nem esett ki a negyeddöntõ elõtt Párizsban. Elveti annak gondolatát is, hogy mûtéti beavatkozást kérjen a sérült lábára abban reménykedve, hogy az annak rendje és módja szerint meggyógyul.

Az amerikai, 6. helyen kiemelt Andy Roddick négy szettben maradt alul az örmény Sargis Sargisannal szemben: míg utóbbi nagyon nyugodtan állt hozzá a mérkõzéshez, Roddick elveszítette uralmát az ütései felett és még akkor sem tudott visszatérni, amikor 4-4-nél visszabreakelte ellenfelét. A múlt heti St. Pölten-i tornagyõzelme után Roddick nagy reményekkel érkezett Párizsba, viszont az elsõ szett után valahogy nem tudta tovább diktálni a meccset: „Egyáltalán nem éreztem a pályát és nem tudtam megcsinálni azt, amit akartam. Úgy éreztem, hogy nemcsak sargis ellen küzdök, hanem a saját játékommal is. Az elsõ szerváim nem sikerültek, neki pedig igen, ami nagy mértékben megnövelte az önbizalmát. Amikor jól adogatok, szinte minden alkalommal meg is tartom. Most még a tenyereseim sem jöttek be. Nem értem a dolgokat: vagy a döntõbe kerülök, vagy kiesek rögtön az elsõ fordulóban. Ez a sport része. Még a Lakers is veszít néhanap, ami azt jelenti, hogy nekem is szabad.” – mondta Roddick.

Az amerikai srác 2001-ben debütált a Roland Garroson, amikor is kiütötte Michael Changet egy ötszettes meccsen, az utolsó öt mérkõzését pedig elveszítette, mégpedig olyan ellenfelektõl, mint: Lleyton Hewitt (2001), Wayne Arthurs (tavaly, az elsõ fordulóban), Sebastien Grosjean és Arnaud Clément (Tavaly szeptemberben, a Davis Kupán), most pedig Sargis Sargisantól.

A legendás Michael Chang is elbúcsúzott Párizstól: 16. és egyben utolsó alkalommal vett részt ezen a bajnokságon és az elsõ fordulóban Fabrice Santorotól kapott ki a veterán amerikai. Amikor vége lett a meccsnek, nem a gyõztest ünnepelték, hanem a 15,000 lelket számláló közönség felállva tapsolta meg az utolsó idényét játszó, minden idõk legfiatalabb Roland Garros bajnokát.

„Mindössze kétszer fakadtam sírva pályafutásom során – mondta Chang – Mind a kétszer ezen a pályán.”
Chang, bármikor is eljött Párizsba, minden percét élvezte a bajnokságnak, csakúgy, mint ahogyan a párizsiak is élvezték a játékát, örökre szívükbe zárva azt a pillanatot, amikor a semmibõl elõjött 17 éves kamasz 1989-ben mindenkit maga mögé szorított ezen a bajnokságon (a többi között Ivan Lendlt is, a döntõben pedig öt szettben Stefan Edberget). A világranglista valamikori második helyezettje még 1995-ben jutott be a döntõbe a Roland Garroson, akkor Thomas Muster ellen szenvedett vereséget.
A Francia Tenisz Szövetség elnöke, Christian Bîmes egy speciális szuvenírt ajándékozott Changnek, mégpedig a gyõzelem pillanatában készült hivatalos plakátot adta a kezébe.

Forrás: Roland Garros