Egy évet kellett várni rá…

Carlos Moyá nyerte meg a Davis Kupa döntõjét Spanyolországnak vasárnap, a harmadik egyéni mérkõzésen, amikor három játszmában legyõzte Andy Roddickot (6-2, 7-6, 7-6). A negyedik egyest már csak a rend kedvéért ejtették meg, hiszen a 3-1-es eredmény már beérhetetlen volt az amerikaiak részérõl. Végül is a tengerentúliak szépítettek, Tommy Robredo kikapott Mardy Fishtõl (7-6, 6-2) a 27,000 lelket számláló lelkes szurkolótábor elõtt, mely már az ünnepélyes trófeaátadást várta.

Spanyolország DK „tagsága” alatt másodszor vitte el a salátástálat – az elsõt négy évvel korábban sikerült megszereznie a csapatnak. Mint ismeretes, tavaly is bejutottak a döntõbe, de akkor az ausztrálok bizonyultak jobbnak – igaz, akkor õk játszottak odahaza, ráadásul fûborításon zajlott a döntõ, ami, azért valljuk be, nem éppen való a foga alá a spanyol gárdának.

Talán mostmár teljesült Moyá minden teniszvágya is, ugyanis a hét elején még azt mondta, hogy egyetlen dolog hiányzik az életébõl, mégpedig a Davis Kupa gyõzelem (1998-ban Roland Garros bajnok lett, 1999-ben pedig világelsõ is volt). 2000-ben hátsérülés miatt nem erõsíthette a DK csapatot, tavaly talán gyõzelemre is vitte volna a teamet az ötödik (negyedik egyéni) meccsen, de akkor az elsõbbség Juan Carlos Ferrerot illette meg, aki nagy meccsen, és egyáltalán nem szégyenteljesen kapott ki az ausztrál bumm-bumm Scudtól.

Rafael Nadal megdöntötte a legifjabb Davis Kupa játékos címet: a maga 18 évével lett a legfiatalabb Davis Kupa bajnok.

Az amerikaiaknak egyetlen vigaszuk maradt: amennyiben jövõre is összetalálkoznak a spanyolokkal a döntõben, akkor már odahaza kászíthetik elõ a viadal helyszínét – és választhatják meg a pályaborítást, amely minden bizonnyal nem a salak lesz…

A díjátadáson természetesen felcsendült a spanyol csapat nem hivatalos hímnusza (amelyet a 2000. évi gyõzelmükre választottak ki) Gloria Gaynortól az „I will survive” c. dal Nadallal, Verdascóval, Lopezzel, Moyával és Ferreróval. Nem csak túlélték…

Fotó: Davis Cup