10 éve halt meg Jean René Lacoste

1904. július 2-án született Párizsban. Egy angliai út során, tizenöt éves korában vett elõször teniszütõt a kezébe és ettõl kezdve csak a tenisznek szentelte magát. Autógyáros édesapja szép vagyont halmozott fel, így megengedhette magának, illetve fiának ezt a passziót. Mindössze egy kikötése volt, mégpedig az, hogy fiának öt éven belül világbajnoki címet kell szereznie, különben lemondhat álmairól.

Az apja által szabott feltétel arra sarkallta Lacoste-ot, hogy rendkívüli precizitással, ellenfelei erõsségérõl és gyengéirõl jegyzeteket készítve hangoljon az elõtte álló mérkõzésekre. Új játékstílust hozott a tenisz világába, az alapvonaljáték mestere lett, de játékát röptékkel és emelésekkel is színesítette. Egyre komolyabb sikereket ért el, holott nem tartozott az atletikus testfelépítésû játékosok közé, sokak szerint inkább az iskolapadban lett volna a helye, hogy orvos vagy tudós váljék belõle. Lacoste azonban rácáfolt kritikusaira, s a húszas évek teniszének egyik legnagyobb formátumú játékosává nõtte ki magát.

1923-ban „negyedik muskétásként” csatlakozott a Jean Borotra, Jacques Brugnon, Henri Cochet trióhoz, s együtt el is hódították a Davis-kupát. Lacoste a következõ évben döntõt játszott Wimbledonban, ahol éppen honfitársától, Borotrától kapott ki döntõ szettben 6:4-re. 1925-ben azonban már senki sem tudta megállítani, az elõzõ évi vereségért négy játszmában vett revansot Borotrán. Lacoste még egyszer, 1928-ban emelhette magasba a wimbledoni trófeát, akkor Henri Cochet-t gyõzte le. 1925-ben a francia bajnokságon is õ diadalmaskodott, ugyancsak Borotrát verve a döntõben. 1929-ben megismételte a francia bajnokságon elért sikerét egy emlékezetes esõszünetekkel tarkított mérkõzésen, öt szettben, döntõ játszmában 8:6 arányban diadalmaskodott Borotra felett. Lacoste az amerikai bajnokságon 1926-ban és 1927-ben nem talált legyõzõre, a nagy tornák közül egyedül Ausztráliában nem tudott sikereket elérni.

A franciák négy muskétása csapatként is kiválóan helytállt, a sokáig verhetetlennek tûnõ amerikaiakat legendássá vált összecsapáson gyõzték le 1926-ban, s éppen Lacoste volt az, aki a tizenhat mérkõzés óta veretlen Bill Tilden felett aratott gyõzelmével feltette az ire a pontot. Egy évvel késõbb újra megszerezték a salátástálat, a döntõben ismét a Tilden vezette amerikai csapatot múlták felül. 1928-ban aztán Lacoste elvesztette a nyitómeccset Tildennel szemben, s ezt követõen nem is lépett többé pályára a Davis-kupa csapatban. A következõ évben a hazai pályán aratot gyõzelem után pedig bejelentette visszavonulását.

1931-ben immár kapitányként vezette gyõzelemre a csapatot. Aktív pályafutása befejeztével a fehér sport addig kevésbé fontosnak tartott oldalai kezdték el foglalkoztatni: olyan ruházatot akart tervezni, amelyben a játékosok könnyebben tudnak mozogni. Így dobta piacra az elsõ olyan pólót, amelyet kifejezetten teniszezõk számára terveztek, rajta természetesen a krokodilt ábrázoló emblémával, ami Lacoste becenevére utal.

MTI