Szávay az olimpiát sajnálja a legjobban

Az utóbbi idõben – rajongói és saját maga nagy bánatára – többnyire a nyitókörben búcsúzik: kikap esélyesebbtõl, illetve nála jóval szerényebb képességû játékosoktól, ám azt ígéri, jövõre ismét sikerein örvendezhetnek a teniszbarátok.

A magyar teniszezõ idei utolsó tornájára készül: szerdán a 600 ezer dollár összdíjazású fedettpályás linzi viadalon az elsõ fordulóban Flavia Pennetta lesz az ellenfele. Az olasz játékos, aki néhány esztendeje Carlos Moyá barátnõjeként szerzett hírnevet magának, nem ígérkezik könnyû falatnak: vasárnap döntõs volt a zürichi tornán, ahol két szettben kapott ki az amerikai Venus Williamstõl.

„A második félévem sajnos nem úgy sikerült, mint ahogy azt elterveztem. Úgy érzem, a kulcs az önbizalom hiánya volt – nyilatkozott Szávay Ágnes, akit az elmúlt esztendõben az újságírók az év legjobb nõi sportolójának választottak meg Magyarországon. – Ehhez elég néha annyi, hogy az ember több meccsen keresztül ne érezzen egy ütést; akkor frusztrálttá válik, és elmegy az önbizalma. Nehéz úgy versenyrõl versenyre menni, hogy majd a következõ sikerül, fõleg, ha mindig csak egy kicsin múlik a siker. Nem gyõzöm eleget hangsúlyozni, mint minden sport, a tenisz is nagyon összetett. Elég egy minimális megtorpanás, egy rossz labda a meccs elvesztéséhez. Nincs két egyforma összecsapás, a tenisz 95 százaléka improvizáció. Hiába építem fel a taktikát a mérkõzés elõtt, ha az ellenfél teljesen mást kezd el játszani vagy éppen bombaformát fog ki. Tavalyhoz képest teljesen megváltozott az életem, beleértve a pályán lévõt és a pályán kívülit is. Úgy érzem, ez egy jó tanulóév volt a számomra. Sokat tanultam, remélem, hogy jövõre mindezt kamatoztatni tudom.”

Szávay elmondta még, érez magában annyi erõt, hogy képes legyen a megújulásra:
„Még csak 19 éves vagyok, meg szeretném mutatni az embereknek, hogy nem véletlenül kerültem elõre a ranglistán tavaly. Sokat dolgozom, úgy gondolom, ennek meg is lesz az eredménye. Az edzésprogram nagyon változó attól függõen, hogy versenyen vagyunk, vagy éppen felkészülési idõszak zajlik. A tornák alatt kevesebbet edzünk és nem kondizunk annyit, de felkészülés alatt naponta kétszer teniszezem, kétszer kondizom.

Természetesen nekem is vannak nehéz napjaim, ám ez a „munkám”, így edzeni kell tovább. Mindig van új célom, amit el szeretnék érni, és motivációban sincs hiány. Az edzõmmel, Kuhárszky Zoltánnal nagyon jó a kapcsolatunk, maximálisan megbízom benne. Sokat köszönhetek neki, hiszen kisgyerek korom óta szakmai tanácsokkal lát el, figyeli a pályafutásomat.”

Szávay szinte folyamatosan úton van, mint mondta, nagyon hiányzik neki a családja, amikor azonban a közelben, Európában versenyzett, több alkalommal is elkísérték õt szerettei. „Az idén, amikor háromszor tettem meg az Ázsia-Európa utat, kicsit fáradtnak éreztem magam, de már megtanultam a gyors átállást, a repülõn pedig alszom és filmeket nézek.”

A 19 esztendõs játékos a pekingi vereségét sajnálta a legjobban:
„Nagyon sajnáltam, hogy az ötkarikás játékokon nem tudtam nyerni. Szoros meccs volt, kicsin múlott, de kikaptam az elsõ fordulóban, és sajnos csak erre emlékeznek. Olimpia csupán négyévenként van, márpedig számomra nagyon fontos a hazámat képviselni. Remélem, Londonban, a következõ nyári játékokon sokkal eredményesebben fogok játszani. Hogy jót is említsek, nagyon büszke vagyok arra, hogy az idén sikerült legyõznöm a világ egyik legjobb játékosát, az orosz Jelena Gyementyjevát.”

Arra a kérdésre, hogy ki a példaképe a teniszezõk között, Szávay Ágnes így válaszolt:
„Federert tekintem a példaképemnek, egyrészt a játéka, másrészt a kitartása és a küzdeni akarása miatt. Nagyon nehéz lehet világelsõnek lenni, amikor mindenki õt akarja legyõzni. El sem tudom képzelni, mekkora nyomás lehet rajta. Kivételes sportember, büszke vagyok rá, hogy többször találkozhattam vele.”

metropol.hu