Teniszlegendák csatája: John McEnroe

Néhány héttel késõbb Wimbledonban a selejtezõbõl felkerült a fõtáblára, majd egészen az elõdöntõig jutott, ahol egyik késõbbi nagy riválisa, Jimmy Connors verte meg négy játszmában.

„Big Mac” nem sokáig várt az újabb sikerrel: elsõ egyéni GS-gyõzelmét 1979-ben a US Openen aratta, ahol a döntõben jó pajtását, a szintén amerikai Vitas Gerulaitist gyõzte le.

A balkezes klasszist tartják a teniszvilág valaha élt egyik legjobb technikájú és talán legellentmondásosabb játékosának. Ütéseit hallatlanul finoman, ám mégis méregerõsen vitelezte ki, ám rendkívül lobbanékony, veszekedõs volt, nemcsak az ellenfelekkel, hanem a vonalbírókkal is rendre összecsapott. Dühkitörései alaposan megzavarták a riválisokat. A szervája átütõnek és kiismerhetetlennek bizonyult, fantasztikusan röptézett, a támadó ütései pedig elképesztõek voltak; négyszer nyerte meg a US Opent és Wimbledonban három alkalommal diadalmaskodott.

A Roland Garroson azonban nem sikerült begyûjtenie a trófeát: talán éppen azért, mert a fináléban nem tudott úrrá lenni az idegein a cseh-amerikai Lendl ellen. Kétjátszmás elõny után bukott el „Rettenetes Ivánnal” szemben (3:6, 2:6, 6:4, 7:5, 7:5).

McEnroe a Davis Kupában is maradandót alkotott: az amerikai válogatottal öt alkalommal nyerte meg a sorozatot, visszavonulása után 1999-ben DK-kapitánynak is kinevezték, de három mérkõzés után lemondott. Azóta öccse, Patrick vezeti a csapatot.

xlsport.hu