A Sports Illustrated szerint még Federer a legjobb

Miután a spanyol Rafael Nadal is azon játékosok tagja lett, akiknek sikerült a mindent jelentõ karrier Grand Slam elérése, a Sports Illustrated készített egy listát minden idõk tíz legjobb férfi teniszezõjérõl.

10. Ivan Lendl

A 80-as évek egyik legmeghatározóbb alakja, Ivan Lendl 19 Grand Slam fináléból nyolcszor a gyõztesnek járó trófeával távozott. Pályafutása során 94 tornán diadalmaskodott, valamint négyszer zárta az évet világelsõként.

9. John McEnroe

A pályán mutatott különös magatartásáról híres amerikai játékos hétszer tudott GS tornán nyerni. Karrierje során Björn Borggal való rivalizálásával és fantasztikus röptejátékával kápráztatta el a szurkolókat. 1992-ben vonult vissza az aktív versenyzéstõl, káprázatos stílusa jelenleg a Grand Slam tornákon köszön vissza a közvetítõi székbõl.

8. Bill Tilden

Az 1920-as, 30-as évek amerikai teniszezõje a sporttörténelem egyik legellentmondásosabb alakjának számít. Pályafutása során kimagasló eredményeket ért el – hétszer nyert amerikai amatõr bajnokságot (mai US Open) és háromszor gyõzött Wimbledonban – ám karrierje után botrányos magánéletével örökre befeketítette hírnevét.

7. Andre Agassi

A lázadóból legendává vált amerikai teniszezõ 16 évesen kezdte profi karrierjét, aminek végére érve irigylésre méltó eredményeket ért el: nyolcszor lett bajnok GS tornán (a karrier Grand Slam teljesítésével), tizenhétszer szerzett ATP Masters Series tornagyõzelmet, olimpiai bajnok lett 1996-ban, valamint 1990-ben Stefan Edberg legyõzésével megnyerte az év végi teniszbajnokságot (mai néven Barclays ATP World Tour Finals).

6. Pancho Gonzalez

Az 1950-es, 60-as évek egyik kiemelkedõ alakja, aki leginkább az 1969-es wimbledoni döntõben nyújtott teljesítményérõl vált híressé, ahol több mint öt órán keresztül, 112 gémes mérkõzés (22-24, 1-6, 16-14, 6-3, 11-9) keretein belül gyõzte le az akkor 25 éves Charles Pasarellt.

5. Björn Borg

A korábbi világelsõ svéd játékos hatszor nyerte meg a Roland Garrost és zsinórban ötször diadalmaskodott Wimbledonban, ezen belül pedig õ az egyetlen játékos, akinek három egymás utáni évben sikerült megnyernie a két tornát egymást követõen. Az Australian Openen csak a harmadik körig jutott, az amerikai nyílt teniszbajnokságon pedig annak ellenére nem sikerült gyõznie, hogy négyszer is döntõs volt.

4. Rafael Nadal

A világelsõ spanyol 24 éves korára elmondhatja magáról, hogy hetedik teniszezõként megcsinálta a karrier Grand Slamet, 2008-ban olimpiai bajnok lett, 42 egyéni tornagyõzelmet zsebelt be, melybõl 9 GS trófea. Elsõ wimbledoni gyõzelmekor megfosztotta legnagyobb riválisát, Roger Federert attól, hogy zsinórban hatodik alkalommal nyerje meg a füvespályás Grand Slam tornát és ezzel megdöntse Björn Borg rekordját. A sorozatos sérülésekbõl újra és újra talpra álló Nadalt fiatal kora ellenére már most a tenisztörténelem egyik legkiválóbb alakjának tartják.

3. Rod Laver

Az ausztrál csodabogár 1969-ben teljesített azt, amit máig egyetlen egy teniszezõnek sem sikerült megismételnie: egy naptári évben megnyerte mind a négy nagy tornát, azaz megcsinálta a Grand Slamet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Laver 1962-ben már megcsinálta egyszer a Grand Slamet, de csak ’68-ban kezdõdött a profi teniszezõk hivatalos idõszámítása, az Open Era, így csak az 1969-es teljesítményét jegyzik profi szinten.

2. Pete Sampras

A 15 éves pályafutása során 14 Grand Slam címet szerzõ amerikai klasszis összesen 286 hétig vezette az ATP hivatalos világranglistáját. Hétszer nyert Wimbledonban, ötször a US Openen és kétszer az ausztrál nyílt teniszbajnokságon. A francia salakot nem tudta meghódítani, legjobb eredménye az elõdöntõ volt. Gyors szervái miatt a „Pistol Pete” becenevet kapta.

1. Roger Federer

A svájci sztár kiérdemelte, hogy a lista élén álljon, hiszen a statisztikák szerint õ minden idõk legeredményesebb teniszjátékosa. Zsinórban 237, összesen pedig 285 hétig vezette a világranglistát. 63 egyéni címmel büszkélkedhet, melybõl rekordnak számító tizenhat alkalommal Grand Slam tornán gyõzedelmeskedett, tizenhétszer nyert Masters Series versenyt és négyszer bizonyult a legjobbnak az év végi „világbajnokságon”. Hosszas próbálkozások után 2009-ben sikerült megnyernie a Roland Garrost, és ezzel megcsinálta a karrier Grand Slamet. Egyéni rekordjai közé sorolhatjuk többek között a zsinórban 23 alkalommal elért GS elõdöntõt vagy éppen a négy egymást követõ évben megnyert wimbledoni és US Open bajnokságot. Honfitársával, Stanislas Wawrinkával 2008-ban olimpia bajnok lett párosban.