Murray döntőzhet Federerrel

Férfi egyesben a hazaiak negyedik helyen kiemelt kiválósága, Andy Murray vívhatja a döntőt a volt világelső, harmadikként rangsorolt svájci Roger Federerrel az angol nyílt teniszbajnokságon, miután a pénteki második elődöntőben négy játszmában diadalmaskodott a rangsorban ötödik francia Jo-Wilfried Tsonga fölött.

„A Te kezedben van, Andy!”, „Murray kiütné Tsongát, és feledtetné 74 év fájdalmát”, „Murray tökéletes célpontja Tsonga Wimbledonban”. Mondhatni, hogy az angol lapok hozták „szokásos” formájukat, és nem kevés nyomást helyeztek Andy Murrayre. Konkrétan azt várták tőle, hogy megszakítsa a brit férfi teniszezők 1938 óta tartó sorozatát: Bunny Austin – amúgy vesztes – Don Budge elleni döntője óta ugyanis nem volt hazai finalista Wimbledonban.

A Jo-Wilfried Tsonga elleni meccs előtt mindenesetre Murray jó előjeleket tudott felsorakoztatni, ugyanis az egymás elleni mérleg (5–2) mellett az is az ő javára billentette a mérleget, hogy legutóbbi négy meccsüket ő nyerte meg (az egyiket két éve épp a wimbledoni negyeddöntőben).

A találkozó pedig úgy kezdődött, ahogy a hazai közönség megálmodta: Murray rögtön a második játékban brékelt, majd a folytatásban is kézben tartotta a játszmát, és előnyt szerzett. 6:3
Tsonga ideges volt, sokat hibázott, két brékpontot nem tudott kihasználni, ráadásul bizonytalanságát Murray jól használta ki a második szerváknál, ezzel szemben a skót megbízhatóan hozta a játékát, stabilan ütött, általában csak a hálónál jött zavarba. A játék képe a második játszmában sem változott jelentősen, Tsonga ugyan kicsit bátrabban játszott, de második szervából egyetlen pontot sem csinált, Murray ugyanakkor gyakorlatilag nem rontott – mindössze egy ki nem kényszerített hibája volt a szettben –, így nem csoda, hogy növelte előnyét. 6:3, 6:4

A harmadik szettre aztán mintha jóllakottá vált volna a hazaiak kedvence, Tsonga a játszma elején brékelt, majd a folytatásban is jól koncentrált, segítette a játszmában ütött hat ásza is, ráadásul túltette magát azon is, hogy a szett végén legérzékenyebb pontján találta telibe a skót. Gyakorlatilag tíz percnyi kiengedés elegendő volt Murray részéről, hogy Tsonga elhiggye – jogosan –, lehet keresnivalója az elődöntőben. 6:3, 6:4, 3:6

A negyedik játszma szenzációsan kezdődött: Murray 2:1-nél elvette Tsonga szerváját, miután utóbbi ütött egy kettős hibát és tehetetlennek bizonyult egy kitűnő tenyeressel szemben, ám a francia rögtön visszabrékelt, miközben elképesztő extrákat vállalt be – sikeresen. Tsonga feltámadt poraiból, és egyre jobban játszott, de 4:4-nél két bréklabdát is elhibázott, míg 6:5-nél Murray élt a lehetőséggel, és életében negyedszer jutott fináléba Grand Slamen! 6:3, 6:4, 3:6, 7:5
Hetvennégy év után ismét van brit férfi döntős Wimbledonban, vasárnap délutánig pedig minden bizonnyal sokszor hallhatjuk még Fred Perry nevét. Kell-e mondani nevezett úriember volt az utolsó brit, aki legutóbb nyert is a londoni tornán. Történt mindez 1936-ban. Ez a rekord csak két évvel „öregebb”, mint Bunny Austiné.

WIMBLEDON, GRAND SLAM TORNA ( 16 100 000 FONT, FŰ)
FÉRFI EGYES, ELŐDÖNTŐ:
Murray (brit, 4.)–Tsonga (francia, 5.) 6:3, 6:4, 3:6, 7:5

KORÁBBAN:

Federer (svájci, 3.)–Djokovics (szerb, 1.) 6:3, 3:6, 6:4, 6:3