Az egyik legnagyszerűbb Indian Wells döntő

A múlt héten, amikor Rafael Nadal végül visszalépett Indian Wellsből, azt írta, hogy mindenki tudja, hogy mennyire szereti ezt a helyet és milyen különleges számára.

Ha volt olyan év, amely a legjobban példázta, hogy mit jelentett számára ez a torna, akkor az 2013 volt. Miután 222 napot töltött távol a versenyzéstől egy súlyos térdsérülés miatt, Nadal az előző hónapban tért vissza a dél-amerikai salakpályás tornákon.

Három versenyen két bajnoki címet nyert, de a kemény pályákra való átköltözés teljesen más tészta volt számára. Az Indian Wells-ihez hasonló kíméletlen felületek voltak azok, amelyek a leginkább hozzájárultak a térdproblémáihoz. Nadal korábban már kétszer is megnyerte ezt a tornát, de kevesen gondolták, hogy ezúttal is végig tudja csinálni, különösen akkor, amikor a sorsolást követően Roger Federer negyedébe került.

Mire eljutott a negyeddöntőig, Nadal kilátásai már nem tűntek sokkal jobbnak. A nyitómeccsén majdnem szettet vesztett Ryan Harrison ellen, és a negyedik fordulóban is majdnem kiesett Ernests Gulbis ellen. Rafa azonban sima két szettben legyőzte Federert, majd ugyanezt tette Tomas Berdych ellen is két szoros szettben az elődöntőben. Az is biztató volt számára, hogy a másik elődöntőben Del Potro döntő szett 6-4-re győzte le Djokovicot.

Bíztatóan alakultak a dolgok Nadal számára, legalábbis úgy tűnt, amíg a döntő el nem kezdődött. A mérkőzés első felében Nadal egyértelműen csak a második legjobb játékos volt a pályán. Idejének nagy részét azzal töltötte, hogy oldalról-oldalra rohangált és próbált minél több labdát visszatenni, és próbált felkészülni Del Potro következő hatalmas tenyeresére. Amikor Nadal lehetőséget kapott a támadásra, túl korán húzta meg a ravaszt, és hibázott. Del Potro pedig szett és brékelőnybe került

„Egy kicsit elvesztettem a nyugalmamat” – mondta Nadal. „Azt hiszem, hibáztam a stratégiában, ami számomra szokatlan. Lehetnek hibáim az ütésekkel, de ahogyan kezelem az ütéseket azok általában működnek” – elemezte a spanyol a helyzetet.

Ahogyan Delpo ellen gyakran tette, Nadal végül megfordította a dolgokat, és magasan az argentin fonák oldalára pörgette a tenyereseit, majd a kinyílt pályára egyenesbe beütötte azokat. A kombináció kifárasztotta Delpót, és demoralizálta. A harmadik szettre Nadal megtalálta a megfelelő időzítést és a taktikát is, és ő volt az, aki az alapvonalon belülről irányította a labdameneteket, és Del Potrót az alapvonalon túlra küldte. Miután 5-3-nál Del Potro adogatásánál nem tudott három mérkőzéslabdát sem értékesíteni, Nadal végül 5-4-nél szerválta ki a mérkőzést.

Úgy ünnepelte ezt a Masters 1000-es győzelmet, mintha egy Grand Slam lenne. Amikor Del Potro utolsó tenyerese széles lett, Nadal hanyatt esett. A kézfogás után térdre ereszkedett és tisztelgett a közönség előtt. Aztán a pálya szélén az edzői stábja karjaiba rohant. Még egy köszönetet is mondott a torna tulajdonosának, Larry Ellisonnak.

„Amikor olyan visszatérésed van, mint nekem, akkor eszedbe jutnak a mélypontok, a hét hónap alatt átélt gyengébb pillanatok, a kétségek és az ehhez hasonló dolgok. Szóval egy ilyen tornagyőzelem egyszerűen hihetetlen dolog számomra. Nagyon, nagyon boldog vagyok, és nagyon érzelmes” – mondta Nadal a mérkőzést követően.

Nadal végleg visszatért a sérüléséből. A győzelem okozta érzelmek indították el az egyik legjobb szezonját, amely során végül két Grand Slamet nyert (Roland Garros és US Open) két további Masters 1000-es tornát az észak-amerikai kemény pályákon, Montrealban és Cincinnatiben; és a világranglista első helyén zárta ezt a kiemelkedő szezont.

Érthető tehát, hogy Nadal miért akarta tiszteletét tenni Indian Wellsben és csak remélni tudjuk, hogy az igazi elbúcsúzás vágya 2025-ben még visszahozza őt.

Borítókép: Stephen Dunn / Staff – Getty Images Sport