Djokovicnak vajon összejön, ami Jimmy Connorsnak sikerült?

Novak Djokovic pályafutása kétségtelenül legendás, de most olyan időszakot él meg, amit eddig ritkán: vereségek, sérülések, kétségek övezik a szerb játékát.

Tavaly nyár óta nem nyert tornát – legutóbb a párizsi olimpián aratott sikert –, és 2025-ben két egymást követő fontos tornán (Madridban és Miamiban) már az első mérkőzésén búcsúzott, ráadásul mindkétszer olyan ellenfelektől, akik a világranglista 30. helyén kívül állnak.

Madridban a vereség után őszintén vallott: „Ez teljesen más érzés, mint amit az elmúlt több mint 20 évben megtapasztaltam. Egy új valóság.” Ennek ellenére nem panaszkodik, inkább elfogadja, hogy ez a karrier természetes íve: „Ez az élet és a pályafutás körforgása… előbb-utóbb be kellett következnie.”

Sérülések is hátráltatták: az Australian Open elődöntője után izomszakadást szenvedett, Miamiban pedig egy szemfertőzés akadályozta. Mégis, továbbra is célja, hogy elérje a 100. tornagyőzelmét (jelenleg 99-nél jár), illetve megszerezze a 25. Grand Slam-címét, amivel egyedüli csúcstartóvá válna, megelőzve Margaret Courtot is.

A cikk szerint azonban, amit Djokovic igazán megérdemelne, az egy emlékezetes „Connors-pillanat” – egy utolsó, váratlanul sikeres tornaszereplés, amely újra reflektorfénybe helyezné, amikor már sokan leírták.

Ez történt Jimmy Connors-szal is 1991-ben, amikor 39 évesen, világranglista 174.-ként, szabadkártyával bejutott a US Open elődöntőjébe, és a közönség rajongással követte minden lépését. Hasonló bravúrt hajtott végre Pete Sampras is: 2002-ben, világranglista 17.-ként megnyerte az US Opent, majd visszavonult – soha többé nem lépett pályára versenyen.

Djokovic még nem tart ott, hogy végleg elköszönjön a teniszvilágtól, de nyilatkozatai egyre többször utalnak a visszavonulás lehetőségére. Madridban például azt mondta, ez lehetett az utolsó fellépése a spanyol fővárosban játékosként. Ugyanakkor hangsúlyozta: „A Grand Slamek a legfontosabb tornák számomra, ezekre akarok a legjobban felkészülni. Nem tudom, hogy ez sikerül-e a Roland Garroson, de megpróbálom.”

A cikk végső gondolata szerint Djokovic már nem „szükségből” akar nyerni – a karrierje teljes –, de egy nagy, emlékezetes pillanat méltó zárása lenne annak, amit a teniszért tett. Mint ahogy Taylor Swiftnek sem kell újabb listavezető dal ahhoz, hogy ikon maradjon – de ha jön, az csak megkoronázza a sikereit.

Vajon vár még rá egy utolsó nagy diadal? Egy US Open vagy Wimbledon-csoda? Egy olyan emlékezetes pillanat, amelyre még a legnagyobb riválisai is kalapot emelnének?

Borítókép: Manu Fernandez