Tennis Classics III.

2010. október 30. délután fél három, Papp László Sportaréna. A nézõk szállingóznak, miközben Gundel Takács Gábor bejelenti, hogy a harmadik Tennis Classics hivatalos programja elõtt, a Play & Stay program keretén belül 8 éves gyerekek egy mini-kupát játszanak. Felváltva szerválnak, 15 pontig tartanak a meccsek, a pálya mérete pedig körülbelül negyede a normál teniszpályának.

Három órakor elkezdõdhetett a meghirdetett program, pályára szólították Temesvári Andreát, Szávay Ágnest, Mansour Bahramit és Fucsovics Mártont. Szávay és Fucsovics alkottak egy párt szemben a Temesvári – Bahrami duóval. Az iráni származású labdazsonglõr zsinórban harmadszor látogatott hazánkba és trükkjeivel legalább olyan hangulatot teremt, mintha az ember egy szerb-horvát Davis-kupa összecsapás döntõ találkozóján ülne. A mérkõzés elejét a fiatalok uralták, és 3-0ás állásnál Ágiék – picit a közönség szórakoztatásának érdekében is – visszavettek, így Andreáék kiegyenlíthettek. Innen azonban nem nyertek több játékot, 6-3 arányban nyert a Szávay – Fucsovics páros. Voltak színes röptecsaták és rengeteg átemelés, fõleg Marci részérõl, aki elõszeretettel futtatta a pontosan háromszor annyi idõs Bahramit. Az iráni veteránt azonban nehéz zavarba hozni, még arra is van ideje, hogy eldöntse láb között, avagy váll felett üssön vissza egy-egy ilyen labdát. Mindezt természetesen pályának háttal. Egy szó, mint száz, nézõi szemszögbõl tökéletes ráhangolódást nyújtott ez a vegyes páros a nap további részére.

Az elsõ cseh-svéd összecsapás résztvevõi 15 egyéni Grand Slam trófeával rendelkeznek. Ketten együtt 290 hétig voltak világelsõk. A 46 éves Mats Wilander és az 50 éves Ivan Lendl nagyon stabil játékot tettek le a pályára. Érdekesség, hogy aktív pályafutásuk során 22-szer találkoztak, melybõl Lendl 15 gyõzelmet könyvelhetett el. Hihetetlen tempóban kezdték a mérkõzést, néhány alkalommal megcsillogtatták a védjeggyé vált ütéseiket. Lendl a hatalmas tenyeresét és a gyilkos egykezes fonákját, míg Wilander a halál pontos kétkezes fonákot és a híres svéd higgadtsággal megütött ászokat. Az elsõ szettben 2-2 után a cseh egy pillanatra kihagyott, így brékhátrányba került, ami, mint késõbb kiderült az elsõ játszma elvesztését jelentette. Mats Wilander ugyanis nem volt hajlandó lazítani és hihetetlenül adogatott. Lendl meg is jegyezte a mérkõzés után, hogy idén 4szer játszottak egymás ellen, de ezen a meccsen szervált Mats a legjobban. A második szettben már az elsõ játékban elvesztette adogatását a cseh, míg a svéd szórta az ászokat. Azért a kemény alapvonaljáték mellett bemutattak néhány igazán finom nyesést, fõleg mikor a másik a hálónál volt. A meccs színvonaláról árulkodik, hogy néha még a vezetõbíró is annyira a játékra összpontosított, hogy elfelejtette bemondani az eredményt, ám ilyenkor „rettegett Ivan” a segítségére sietett, a közönség pedig jókat derült. 4-3nál aztán Wilander néhány pontatlan ütés miatt leadta elõnyét. A következõ játékban talán a nap pontja következett: Lendlnek bréklabdát kellett hárítania, hatalmas szerváját a svéd valahogy visszatette a pályára, majd ebbõl kialakult egy több mint 30 ütésbõl álló labdamenet, melyet végül a cseh nyert. Szõnyegpályán, ilyen tempó mellett nagyon kevés ehhez hasonló ütésváltást lehet látni. Lendl ezzel a lendülettel meg is nyerte a szettet. A döntõ szett helyett azonban Champion’s tie-breaket játszottak, amely annyiban tér el a játszma végi tie-breaktõl, hogy 7 helyett 10 megnyert pontig tart. A hajrát Wilander bírta jobban fizikálisan, így végül megnyerte a meccset 6-4 4-6 10-5 arányban.

A második cseh-svéd meccsen az elsõ pillanattól fogva érezni lehetett a különbséget. Leírni nem lehet azt a mérhetetlen profizmust, ami körbelengi a jelenlegi férfi világranglista két Top 10-es játékosát. Az 5. helyen álló Robin Söderling és a 6. helyen álló Tomas Berdych mérkõzésére teltház lett. Mindketten játszottak idén Grand Slam döntõt és csak a világelsõ Rafael Nadaltól kaptak ki. Még egy közös pontjuk, hogy a döntõig vezetõ úton a 8 között Roger Federert gyõzték le: a svéd mindezt a Roland Garroson, míg a cseh Wimbledonban tette. Már a bemelegítésnél is másfélszer gyorsabban ütöttek, mint Wilanderék. Látszott rajtuk, hogy véresen komolyan veszik a találkozót, és számukra ez nem egy bemutató mérkõzés. ATP tornákon 9-szer találkoztak, egymás elleni mérlegük 6-3 a svéd javára. Magasságuk 190 centiméter feletti, ennek köszönhetõen a hatalmas szervájukról illetve alapvonal ütéseikrõl híresek. Ennek megfelelõen az elsõ szettben csak rövid labdameneteket láthattak a nézõk, már ha egyáltalán eljutottak odáig, hogy fogadják a másik szerváit. Vízfakasztó adogatásokkal néztek szembe, megszámlálhatatlan ászt ütöttek és összességében tökéletesen koncentráltak. Mindössze 30 percnyi játék után jutottak el a tie-breakig, melyben Söderling bizonyult jobbnak, és így vitte a szettet. Azért egy-egy mosoly náluk is belefért, fõleg amikor eltalálták a fotósokat, vagy éppen a vonalbírókat. A második szett hasonlóan alakult, mint az elsõ, egészen a cseh 5-4es vezetésig. Ekkor Söderling ütött két kettõshibát, valamint Berdych két iszonyú jól helyezett fogadást, így a cseh nyerte 6-4re a második felvonást. A közönség nagy bánatára azonban, a döntõ szett helyett itt is Champion’s tie-break következett, melyet 10-7-re Tomas Berdych nyert, miután Söderling már teljesen elveszítette a koncentrációját. A pályán készült interjúban elmondták, hogy nagyon élvezték a játékot és nem akartak hinni a szemüknek, hogy ilyen sokan eljöttek megnézni õket. Hallották, hogy egész nagy tömeg lesz, de addig, míg meg nem látták, nem gondolták, hogy ekkora.

A napot egy páros mérkõzés zárta. Bahrami Ivan Lendl oldalán lépett pályára, míg Fucsovics Marcit az a megtiszteltetés érte, hogy Mats Wilanderrel állhatott össze. Egy szettet játszottak, és megegyeztek a no-ad szabály használatában. Ez azt jelenti, hogy 40-40 után nincs elõny, hanem egy – a játékot eldöntõ – pontot játszanak, és a fogadó dönti el, melyik oldalra szervál az adogató fél. Rögtön meg is kell jegyeznem, hogy Marci tavalyhoz képest sokkal felszabadultabban játszott, többször ment bele röptecsatákba Bahramival és Ivannal is. Mindannyian nagyon élvezték a játékot, de a legjobban valószínûleg a közönség, hiszen itt sokkal több játékos pont volt, mint a nap elsõ párosán, ahol a Marci és Ági talán kicsit túl komolyra vették a figurát. A szett közepe felé Marci hatalmas szervája térden vágta az egyik labdaszedõ fiút, mire Ivan Lendl odaadta neki az ütõjét, hogy játsszon egy kicsit helyette. A kicsit megszeppent kisfiú végül egy teljes játékot lejátszott Bahrami oldalán. A nap legnagyobb vastapsát is õ kapta, miután az ejtését sem Marci sem Wilander nem érték el. A meccset végül 6-6 után Champion’s tie-break 11-9 arányban Wilanderék nyerték.

Taróczy Balázs, a fõszervezõ, megköszönte mindenkinek a részvételt, és biztosította a közönséget, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy jövõre is legyen Tennis Classics. A sportág népszerûsítésének érdekében is fontos ez az esemény, hiszen a közönség soraiban rengeteg a gyerek. Az elsõ még 4 napos volt, a második 2 napos, ez pedig csak 1 napos volt, az élvezeti faktor és a színvonal egyáltalán nem csökkent, a közönség viselkedése évrõl-évre tenisztisztelõbb. Ugyan Tennis Village nem volt, a Wilson azért tartott kiárusítást, illetve a sajtószoba mellett a játékosok aláírást osztottak a meccsek után. Mindent egybevéve, több ezer teniszkedvelõ társam nevében is mondhatom: még, még, még!

Pék György

A cikkel kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat várjuk a giorgio_boy@mailbox.hu címre.
Az eseményrõl késõbb képgalériát közlünk, kérjük figyeljék az oldalt!